Múlnak a napok egyre jobban,
Már nincs kedvesség a baráti szóban.
Nincs törődés és szeretet,
Régen így volt, de mára már elveszett?
Csak az önző érdek létezik,
Pedig ezeket az értékeket oly sokan keresik.
Kutatják, de sehol sem találják,
Nem jön, hiába várják.
Nem kell érte messzire menni,
A szeretet a közelünkben szokott lenni.
De mi általában rá sem figyelünk,
Észre sem vesszük és nélküle élünk.
Pedig ez az érzés ott lapul egy pillantásban,
Ott van az emberek mosolyában.
Egy kedves cselekedet vagy egy ölelés,
Maga a felüdülés.
A kézfogásban is ott rejtőzik a szeretet,
S jól esik, ha valaki vállon vereget.
Vagy megélni egy közös pillanatot,
Amelyet Isten a számunkra adott.
A szeretet ott van egy dalban,
A zenében, vagy egy csodálatos hangban.
S minden hangjegy azt üzeni,
Hogy a szív tud még szeretni.
Vagy figyeld meg a természetet,
Minden évszak hirdeti a szeretetet.
Mert Isten úgy alkotta meg a világot,
Hogy megtaláljuk benne a boldogságot.
S habár múlnak a napok egyre jobban,
Van még kedvesség a baráti szóban.
És soha el nem veszett,
Mert Isten az örök szeretet.
Egykoron a bűn rabja voltam,
Hibát hibára halmoztam.
S azt hittem, hogy ez így mehet,
Hogy minden az enyém lehet.
Nem ismertem a tisztességet,
Nem szerettem a kedvességet.
Csak sodródtam az árral,
S dacoltam a világgal.
És olyan jó volt, hogy nem parancsolt senki,
Hogy a magam ura tudtam lenni.
Így ment ez éveken át,
Amíg egy napon meghallottam Isten hangját.
Megszólított.
És mosolyával bátorított.
Azt mondta, hogy szeret engem,
S hogy küzdeni fog értem.
Ó Istenem, de hát ez lehetetlen,
A bűneim száma végtelen.
De Ő így szólt: Van esély,
Csak bízz bennem és ne félj.
Így hát engedtem Neki,
Mert szeretnék az Ő gyermeke lenni.
S büszkén mondhatom,
Hogy mostantól hozzá tartozom.
Megtaláltam Istent,
Neki köszönhetek mindent.
Hogy adott egy új életet,
S elfelejtette az összes vétkemet.
Te is aki még keresed,
Tedd kezébe életed.
S nem leszel többé a bűn rabja,
Ha a szívedet Isten uralja.
( Keresztségi Vers )
Bárcsak gyermekek lehetnénk újra,
Bárcsak vissza térhetnénk megint arra az útra.
Ahol a játék és az élvezet,
Sokkal szebb volt mint a képzelet.
De nem lehet örökké gyermeknek lenni,
Egy szép napon fel kell nőni.
És el kell kezdeni az életet,
Sorban, egymás után megélni az éveket.
És tenni a dolgainkat,
Ellátni a mindennapi feladatainkat.
Felelősséggel tartozni tetteinkért,
S közben harcolni az álmainkért.
Sokszor erről szól az élet,
S ehhez az ember segítséget kérhet.
Mert úgy nagyon nehéz,
Ha a szívünk csak a múltba néz.
Inkább tekintsünk az élő Istenre,
Figyeljünk oda vezetésére.
Mert Nála nincs visszaút,
Vele együtt mindenki a Mennybe jut.
De ezt csak úgy tudjuk elérni,
Ha merjük az életünket rábízni.
És ne feledd: úgy juthatunk előre,
Ha nem a múltra tekintünk, hanem a jövőre.
Minden élethelyzet más és más,
Van akié szomorú és van akié csodás.
De egy élethelyzet sincsen,
Amelyben ne lenne ott veled az Isten.
Nem vagyunk egyformák,
Sokszor elhangoznak különféle imák.
Van aki imában kér segítséget,
S van aki a hála miatt hajt térdet.
De bármi miatt is imádkozol,
Bármi után is vágyakozol,
Azt érezned kell,
Hogy valaki mindig felemel.
Mert nincs olyan mélység,
Nincs olyan bűn és vétség,
Amelyből ne tudna megszabadítani,
S ezáltal ne tudna téged tanítani.
Látod? Csodálatos az Isten,
Mindenkinek próbát ad hozzá mérten.
És el tudjuk viselni a nehézségeket,
Mert segít hordozni a terheket.
A hála dalunk szálljon felé,
Amikor oda állunk majd színe elé.
Megköszönve a különböző helyzeteket,
Melyben irányította az életünket.
Mert minden élethelyzet más és más,
Van akié szomorú és van akié csodás.
De egy élethelyzet sincsen,
Amelyben ne lenne ott veled az Isten.
Boldogok a lelki szegények,
Mert ők Istenhez térnek.
Megkapják a Mennyek országát,
Magukénak tudhatják Isten ajándékát.
Boldogok akik sírnak,
Akik fájó könnyeket hullatnak.
Mert ők vigasztalást nyernek,
S hamarosan nagyon boldogok lesznek.
Boldogok a szelídek,
Akiket nem vezérel földi érdek.
Akik örökségül bírják a Földet,
Mert ajkuk mennyei szavakat hirdet.
Boldogok akik vágynak az igazságra,
Kik mindig figyelnek az Úr szavára.
Mert ők megelégednek,
S egyszerűen csak örülnek az életnek.
Boldogok akik irgalmasok voltak,
S másoknak kegyelmet adtak.
Ők is irgalmasságot nyernek,
S egy napon nekik is megkegyelmeznek.
Boldogok a tiszta szívűek,
Kik Istenhez tiszta szívből hűek.
S amikor majd meglátják,
Örömmel, boldogan áldhatják.
Boldogok akik békességre igyekeznek,
Kik a harcra és háborúra nem néznek.
Ők gyermekei az Istennek,
Kik harag helyett utat nyitnak a békének.
És boldogok akik szenvednek az igazságért,
Akik szívvel lélekkel dolgoznak a szabadságért.
És habár most szenvedés az élet,
De egy napon mindenki Isten mellett élhet.
A búcsú nagyon fájdalmas,
Az űr, amit utána érzünk, hatalmas.
De az emlékek amik vannak,
Örökre velünk maradnak.
Mert magunk előtt látjuk még az arcát,
Halljuk kedves és szelíd hangját.
Egy mosoly és egy tekintet,
Mit elfelejteni nem lehet.
Mindig az emlékeinkben él,
S a szívünk örökké remél.
Mert a halállal még nincs vége,
Ezt Isten maga ígérte.
S habár búcsúzunk egy gyermektől, egy testvértől, egy baráttól,
S ő is búcsúzik most a világtól.
De találkozunk még, mert hiszünk Istenben,
Találkozunk még, nyugodj békében.
Nem tudom, mi miért történik,
Az emberek egymást miért nem szeretik?
Miért harcol egymás ellen a világ,
Hova lett a kedvesség és a jóság?
Nem tudom, miért van sok helyen háború,
Miért fedi be életünk egét a ború?
A gyűlölet vajon miért uralkodik,
S a barát a baráttal miért viaskodik?
Nem tudom, miért válnak szét a családok,
Miért nem valósulnak meg egykor megálmodott álmok?
Miért hullanak fájó könnyek,
És a szebb napok miért nem jönnek?
És azt sem tudom, miért választ el minket a kegyetlen halál,
Miért kell ott állnunk szerettünk sírjánál?
Miért van bánat és fájdalom,
Ó, én ezeket mind nem tudom.
De azt tudom, hogy van Isten,
Ki átkarol szelíden.
S habár nem ígér könnyű utat,
De mindig irányt mutat.
Tudom, hogy nem kell félnem,
Csak Vele együtt kell élnem.
Minden reggelt Vele kezdeni,
És minden estét hálával fejezni.
Nem tudom, mi miért történik,
De az én szívem a Jó Istenben bízik.
És boldogan mondhatom,
Köszönöm, még akkor is ha nem tudom.
Isten amikor megalkotta az embert,
Mellé szerető társat rendelt.
Egy test és egy lélek,
Kik Érte élnek.
S most egy pár,
Kéz a kézben jár.
Két szív és egy dobbanás,
S már tudják, hogy nem kell semmi más.
Isten titeket egymásnak teremtett,
Ez máshogy nem is lehetett.
Ő alkotta meg számotokra a jövőt,
Dicsérjétek hát ezért Őt.
Megkaptátok amire vágytatok,
Isten színe előtt állhattok.
S egy fogadást tesztek,
Hogy nagyon boldogok lesztek.
Az eskü egy életre szól,
Ami a szívetekig hatol.
Egy vágy ma teljesül,
S két család egyesül.
Nem kívánunk nektek semmi mást,
Csak hogy örökké szeressétek egymást.
Mert ha él a szeretet,
Az megszépíti az életet.
De Isten legyen szívetek központjában,
Így részesülni fogtok áldásában.
Töltsetek el együtt hosszú boldog éveket,
S a Jó Isten vezessen mindig titeket.
( Esküvői Vers )
Ne aggódj, ha az élet megpróbál,
Mert Jézus szava mindörökké megáll.
Ha a mezőt felvirágozza,
A te álmod is valóra váltja.
Ne aggódj, ha sírás fojtogat,
Gondolj arra, hogy számodra valami jobbat tartogat.
Bármin is mész most keresztül,
Egy napon a lelked majd felüdül.
Ne aggódj, ha sokszor bántanak,
Mindig lesznek, akik vádolnak.
De te bátran harcolj Jézussal az élen,
Mert Ő váltott meg drága véren.
Mindannyian különbözőek vagyunk,
Mindannyiunknak más a bajunk.
De van egy csodálatos Isten,
Ki átsegít ezernyi veszélyen.
Gondja van ránk,
Mindig meghallgatja az imánk.
És ha szívből kéred,
Mindig vezetni fog téged.
Így hát nem szabad aggódni,
Minden gondunkat az Ő kezébe kell letenni.
Hisz Tőle jön a megoldás,
Általa történik a változás.
Egy üzenete szól most hozzád,
Figyelj és hallgasd a hangját:
Ne aggódj - mondja Isten,
Éld az életet nyugodtan és szépen.
Mitévő legyek Istenem,
Amikor kilátástalan az életem?
Hisz döntés előtt állok,
De csodára hiába várok.
Mert nekem kell dönteni,
Ezt senki tőlem át nem veheti.
De vajon mit tegyek,
Amikor előttem állnak a döntés hegyek?
Lassan elborítanak,
Semmi reményt nem adnak.
És amikor nem tudom, hogy jó vagy rossz a döntés,
Akkor elhangzik egy imakérés.
Uram, vedd át a problémám,
Hallgasd meg gyenge imám.
Szeretnék megfelelő döntéseket hozni,
S ezáltal Neked hálát adni.
Mert Nélküled nem menne,
Nélküled ez a gyarló ember butaságokat tenne.
De Te itt vagy és vezetsz,
S jó tudni, hogy Te mindennél jobban szeretsz.
Mi mind Isten gyermekei vagyunk,
Tőle sok segítséget kapunk.
Általa vagyunk védve,
Hát köszönjük meg és boruljunk térdre.
És legyen bármilyen is a helyzet,
Bízzunk, hogy a Jó Isten vezet.
Ha az Ő kezébe tesszük a döntésünk,
Tudjuk, hogy megadja kérésünk.
Szeretettel irányítja utunk,
Így teljesen átadhatjuk magunk.
És nem kell többé félnünk,
Mert Istentől jön minden döntésünk.
