Te azt mondod: Ez lehetetlen,
Jézus azt mondja: Te hitetlen.
Azt mondod: Kételkedem,
Ő azt mondja: Nézd a szegek helyét a kezemen.
Te azt mondod: Erre nincs mentség,
Ő így felel: Nálam van a segítség.
Míg te azt mondod: Nincs erőd,
Ő már bizonyítja: Ő a jövőd.
Míg te teli vagy haraggal,
Ő már bátorít szép szavakkal.
S amikor a csalódás útját járod,
Csak ennyit mond halkan: Ezt az utat végig kell járnod.
S míg te könnyes szemmel nézed a világot,
Ő már hírdeti neked az igazságot.
S amikor érzed, hogy könnyebb az élet,
Tudod, csak egy valaki éltet téged.
S azt mondod: Végre enyém a béke,
Ő biztosít: Minden szenvedésnek vége.
S míg öröm látszik arcodon,
Ő gyermekének hív szabadon.
S fennhangon azt mondod: Már nincs lehetetlen,
Ő tudja: Már nem vagy hitetlen.
Mindenre van megoldás,
Mert Ő az örökké élő Messiás.
Mint egy kismadár, úgy repülnék el a gondok elől,
Nem törődnék semmi felől.
Csak repülnék ágról - ágra,
S nem tekintenék erre a világra.
Mint egy kismadár, úgy raknék fészket messze távol,
Jó lenne nekem bárhol.
Csak menjek s ne nézzek vissza,
Hogy az ember keserű könnyeit issza.
Mint egy kismadár, ki oly védtelen,
S nem úgy mint az ember, ki oly szívtelen,
Tenném Isten kezébe sorsomat,
S Vele küzdeném meg harcomat.
Mint egy kismadár, aki előtt megnyílik az ég,
Aki tudja az utat már rég,
Úgy mennék én is Istenemhez,
Hogy közelebb legyen a szíve az én szívemhez.
Mint egy kismadár .... De jó is lenne,
Ha az Úr a tenyerébe venne.
Ha elfeledtetné velem bűbeim,
S nem tartaná számon vétkeim.
De nem kismadárnak teremtett az Isten.
Pedig más kívánságom nincsen,
Csak, hogy rólam is gondot viseljen,
S nap mint nap kérem, hogy el ne felejtsen.
S ragaszkodjon hozzám is mint egy kismadárhoz,
Szeretettel öleljen magához.
S ha egy napon majd tárt karokkal vár,
Én úgy repülök hozzá mint egy kismadár.
Imádkozz hittel minden napon,
Hogy a lelked erőt kapjon.
Imával indulj útnak minden reggel,
Mielőtt még a nap felkel.
Legyen a munkában is ima ajkadon,
Hirdesd Jézust szabadon.
Mutass példát mindenkinek,
Hogy szerető gyermeke vagy a Jó Istennek.
Imádkozz amikor csak teheted,
Hadd mutatkozzon meg a szeretet.
Társad legyen egy életen át,
Soha - soha ne hagyd el az imát.
Imádkozz kint vagy bent,
Hangosan vagy csendesen,
Egyedül vagy csoportban,
Nem fogsz csalódni az imában.
Imádkozz szóval, szívvel, lélekkel,
Egy tartalmas élettel.
Szánj időt mindig az imára,
A dícséretre és a hálára.
Majd a nap végén az ágyad mellett,
Rebegj el egy halk köszönetet.
Kulcsold imára mind a két kezed,
Mindazért mit aznap tett érted Istened.
Ezért imádkozz hittel minden napon,
Hogy a lelked felragyogjon.
Hogy a szíved sose féljen,
S az imád örökké éljen.
Szemedben néha keresem önmagam,
Keresem benned az igazam.
Olyan szeretnék lenni amilyennek Te szeretnél,
Milyen jó lenne, ha bennem Te lehetnél.
Ha igaz hűséggel élnék,
Ha bátor lennék és semmitől se félnék.
Ha szavamra ketté nyílna a tenger,
S nem kötne engem semmi földi kényszer.
S ha kezem gyógyítani tudna,
Minden ember megnyugváshoz jutna.
Szívemből lennék mindenki barátja,
S meg lenne hallgatva mindenki imája.
Szabadok lehetnének a rabok,
S örömmel adnék abból amit én is kapok.
Nem lenne írigység, harag vagy fájdalom,
Nem lenne mások ellen elkövetett ártalom.
S ha szavammal símogatni tudnék,
Minden árva gyermeket megvígasztalnék.
Letörölném a fájó könnyet,
Meghallgatnám a szomorú lelket.
De én nem ilyen vagyok Istenem,
Hiszen benned még önmagam keresem.
Azt az embert akit látni szeretnél,
Akit szolgáddá tehetnél.
Mert vágyom rá, hogy az legyek,
Akit példaként látnak az emberek.
Aki által megismernek téged,
S újjongva zengenek hozsannát néked.
S ha a szemedben néha még keresem önmagam,
Kérlek, találj meg engem Uram.
Mert olyan szeretnék lenni, amilyennek Te szeretnél,
Milyen jó lenne a ha bennem Te lehetnél.
Gyenge hitem oly sokszor inog,
Körülöttem az egész világ forog.
Tétlenül állok s önmagam nézem,
Isten jelenlétét nem mindig érzem.
Sokszor keresem, hogy merre van,
Kimegyek s keresem a szabadban.
Hátha a fák lombjai megsúgják nekem,
Hogy az Istent merre kereshetem.
A négy fal között is keresem,
S ülök a szobámban csendesen.
Várom az Úr érkezését,
Szeretném látni az Ő fényességét.
De bármerre nézek sehol se látom,
Úgy látszik az Urat hiába várom.
Így hát egyedül indulok útnak,
Ahol sokszor magányos szelek fújnak.
S ahogy szép lassan haladok,
Mindig valami újat tanulok.
Csak megyek előre s észre sem veszem,
Hogy valaki mindvégig fogta a kezem.
Sosem voltam egyedül,
Még akkor sem, mikor ott álltam tétlenül.
S amikor a hitem ingadozott,
Isten rólam akkor is gondoskodott.
Mindig mellettem állt,
S míg én kerestem, Ő már rám talált.
Szeretete vezette léptemet,
Kegyelme őrizte éltemet.
Ha te is keresed, ne add fel,
Van,amikor nem felel.
De mindig a gondodat viseli,
S érzi ha a szíved Őt keresi.
Áldás legyen Isten népe,
Ragyogjon bennünk az Ő képe.
Áldás legyen mindenki aki él,
Aki az Ő csodáiról beszél.
Áldás legyen a természet,
Hogy Isten megalkotta a szépet.
Hogy keze munkáját láthatjuk,
S ezért csak az Ő nevét áldhatjuk.
Áldás legyen a maghozó termés,
A szépen learatott vetés.
Áldás legyen a gyümölcs az ágon,
Hiszen minden Istené ezen a világon.
Hála legyen a sok áldásért,
A Jó Isten szüntelen vezetéséért.
Áldással hallgassunk az Úr szavára,
S áldás szálljon erre a világra.
Isten vezet mert szeret téged,
Tedd le elé minden vétked.
Kövesd az Ég és Föld Urát,
S fogadd el igaz szavát.
Isten vezet, hisz gyermeke vagy,
Ő magadra sohasem hagy.
Bármi történik is veled,
Ő mindig ott lesz neked.
Isten vezet, ha bánat gyötör,
Ha a félelem olykor rád tör.
Vele beszéld meg minden gondod,
Hidd el, így könnyebben megoldod.
Mert Isten vezet áldott kézzel,
S te kövesd Őt áldott szívvel.
Az életet élni csak úgy lehet,
Ha a Jó Isten bizton vezet.
Sokszor tanít minket az élet,
S megmutatja az ember melyik irányba léphet.
Ha tanulunk belőle,
Csak akkor juthatunk előre.
Mert az élet megtanít harcolni,
Ellenségeinkkel küzdeni.
Megtanít a háborúra,
S hogy a fegyver a világ ura.
Megtanít csalni, lopni, ölni,
Hazugságokat közölni.
Hogy a becsületnek nincs ára,
Hiába várunk valami csodára.
Mert a világban nagy érték a pénz,
Mindenki csak arra néz.
S nagy hangja van a hatalomnak,
De semmi értelme a szavainknak.
Viszont az élet arra is megtanít,
Hogyan győzzön benned a hit.
Hogyan járd utadat Jézussal,
S hogyan békülj meg a világgal.
Mert az élet megtanít a kedvességre,
Rámutat az igaz cselekedetekre.
S ha van benned öröm és boldogság,
Akkor tiéd az igazi szabadság.
Lehetsz gazdag vagyon nélkül,
Mert minden jó amit teszel, egyszer megtérül.
Lehet fizetni tisztességgel,
S mutathatsz jó példát szelídséggel.
Tiéd a döntés melyik életet éled,
Melyikhez húz közelebb a szíved?
S nem számít honnan jössz, csak az hová tartasz,
Az élet mindenre megtanít, de te választasz.
Vajon mi az élet értelme?
Hol van Isten kegyelme?
Amikor ennyi szörnyűség történik a világban,
Hogyan higgyünk az igazságban?
Hogyan bátorítsunk másokat,
Amikor saját szemünkkel látjuk a háborúkat?
Hogyan erősítsük a hitüket,
Amikor ártatlanok vesztik életüket?
Naponta éheznek az emberek,
S csak válaszokat keresnek.
Keresik a megoldást a problémára,
S két kezüket kulcsolják imádságra.
Nincs fedél a fejük felett,
Így élni vajon hogyan lehet?
Osztozni egy - egy ruha darabon,
Hogy mindenki egy kis törődést kapjon.
Micsoda sorsok vannak,
Kik az élettől semmi jót nem kapnak.
Várnak és reménykednek,
Hogy egy napon jobb életet élhetnek.
És így lesz, mert az Úr dolgozik értünk,
Még akkor is ha mi semmit sem értünk.
S az, ami most nekünk szörnyű látvány,
Számunkra előny és nem hátrány.
S, hogy mi az élet értelme?
Az, hogy tart még az Isten kegyelme.
Az, hogy még nincsen végünk,
Még van idő míg Hozzá térünk.
Adjuk át most a szívünket,
Míg tart ez a szörnyű élet.
Hogy elnyerjük a Mennyországot,
Ahol minden ember meglelheti a boldogságot.
Uram, én már oly sok mindent kértem imádságban,
Minden kérésemet Eléd tártam.
Minden kételyt mi volt bennem,
Már rég lábadhoz letettem.
S most itt állok a válaszra várva,
Utadon bizton járva.
De még nem kaptam feleletet,
Pedig sorra teszem fel a kérdéseket.
S mint hívő gyermeked,
Kérlek erősítsd a hitemet.
Ne csüggedjek el akkor sem,
Ha válasz nélkül marad a kérésem.
Csak Te tudod, hogy miért hallgatsz,
Még akkor is ha ez engem aggaszt.
De a Te szemed mindent lát Uram,
S ezért én rád bízom magam.
Kérlek, adj türelmet,
Hogy hinni tudjak Tebenned.
S ha megpróbál az élet,
Én mindvégig kitartsak Teérted.
S ha a válasz amit kapok a NEM,
Az ajkamon akkor is hála legyen.
Akaratodat tartsam tiszteletben,
S megmaradjak kegyelmedben.
De ha a válasz mégis az IGEN,
Tudd, hogy nálam boldogabb ember nincsen.
Áldalak és magasztallak amíg csak élek,
S várom a napot mikor végleg hazatérek.
