Mint egy kismadár, úgy repülnék el a gondok elől,
Nem törődnék semmi felől.
Csak repülnék ágról - ágra,
S nem tekintenék erre a világra.
Mint egy kismadár, úgy raknék fészket messze távol,
Jó lenne nekem bárhol.
Csak menjek s ne nézzek vissza,
Hogy az ember keserű könnyeit issza.
Mint egy kismadár, ki oly védtelen,
S nem úgy mint az ember, ki oly szívtelen,
Tenném Isten kezébe sorsomat,
S Vele küzdeném meg harcomat.
Mint egy kismadár, aki előtt megnyílik az ég,
Aki tudja az utat már rég,
Úgy mennék én is Istenemhez,
Hogy közelebb legyen a szíve az én szívemhez.
Mint egy kismadár .... De jó is lenne,
Ha az Úr a tenyerébe venne.
Ha elfeledtetné velem bűbeim,
S nem tartaná számon vétkeim.
De nem kismadárnak teremtett az Isten.
Pedig más kívánságom nincsen,
Csak, hogy rólam is gondot viseljen,
S nap mint nap kérem, hogy el ne felejtsen.
S ragaszkodjon hozzám is mint egy kismadárhoz,
Szeretettel öleljen magához.
S ha egy napon majd tárt karokkal vár,
Én úgy repülök hozzá mint egy kismadár.
