Szemedben néha keresem önmagam,
Keresem benned az igazam.
Olyan szeretnék lenni amilyennek Te szeretnél,
Milyen jó lenne, ha bennem Te lehetnél.
Ha igaz hűséggel élnék,
Ha bátor lennék és semmitől se félnék.
Ha szavamra ketté nyílna a tenger,
S nem kötne engem semmi földi kényszer.
S ha kezem gyógyítani tudna,
Minden ember megnyugváshoz jutna.
Szívemből lennék mindenki barátja,
S meg lenne hallgatva mindenki imája.
Szabadok lehetnének a rabok,
S örömmel adnék abból amit én is kapok.
Nem lenne írigység, harag vagy fájdalom,
Nem lenne mások ellen elkövetett ártalom.
S ha szavammal símogatni tudnék,
Minden árva gyermeket megvígasztalnék.
Letörölném a fájó könnyet,
Meghallgatnám a szomorú lelket.
De én nem ilyen vagyok Istenem,
Hiszen benned még önmagam keresem.
Azt az embert akit látni szeretnél,
Akit szolgáddá tehetnél.
Mert vágyom rá, hogy az legyek,
Akit példaként látnak az emberek.
Aki által megismernek téged,
S újjongva zengenek hozsannát néked.
S ha a szemedben néha még keresem önmagam,
Kérlek, találj meg engem Uram.
Mert olyan szeretnék lenni, amilyennek Te szeretnél,
Milyen jó lenne a ha bennem Te lehetnél.
