Nem tudom, mi miért történik,
Az emberek egymást miért nem szeretik?
Miért harcol egymás ellen a világ,
Hova lett a kedvesség és a jóság?
Nem tudom, miért van sok helyen háború,
Miért fedi be életünk egét a ború?
A gyűlölet vajon miért uralkodik,
S a barát a baráttal miért viaskodik?
Nem tudom, miért válnak szét a családok,
Miért nem valósulnak meg egykor megálmodott álmok?
Miért hullanak fájó könnyek,
És a szebb napok miért nem jönnek?
És azt sem tudom, miért választ el minket a kegyetlen halál,
Miért kell ott állnunk szerettünk sírjánál?
Miért van bánat és fájdalom,
Ó, én ezeket mind nem tudom.
De azt tudom, hogy van Isten,
Ki átkarol szelíden.
S habár nem ígér könnyű utat,
De mindig irányt mutat.
Tudom, hogy nem kell félnem,
Csak Vele együtt kell élnem.
Minden reggelt Vele kezdeni,
És minden estét hálával fejezni.
Nem tudom, mi miért történik,
De az én szívem a Jó Istenben bízik.
És boldogan mondhatom,
Köszönöm, még akkor is ha nem tudom.
