Egykoron a bűn rabja voltam,
Hibát hibára halmoztam.
S azt hittem, hogy ez így mehet,
Hogy minden az enyém lehet.
Nem ismertem a tisztességet,
Nem szerettem a kedvességet.
Csak sodródtam az árral,
S dacoltam a világgal.
És olyan jó volt, hogy nem parancsolt senki,
Hogy a magam ura tudtam lenni.
Így ment ez éveken át,
Amíg egy napon meghallottam Isten hangját.
Megszólított.
És mosolyával bátorított.
Azt mondta, hogy szeret engem,
S hogy küzdeni fog értem.
Ó Istenem, de hát ez lehetetlen,
A bűneim száma végtelen.
De Ő így szólt: Van esély,
Csak bízz bennem és ne félj.
Így hát engedtem Neki,
Mert szeretnék az Ő gyermeke lenni.
S büszkén mondhatom,
Hogy mostantól hozzá tartozom.
Megtaláltam Istent,
Neki köszönhetek mindent.
Hogy adott egy új életet,
S elfelejtette az összes vétkemet.
Te is aki még keresed,
Tedd kezébe életed.
S nem leszel többé a bűn rabja,
Ha a szívedet Isten uralja.
( Keresztségi Vers )
