Amikor elhatároztam, hogy Istent követem,
Az összes bűnöm a lábához letettem.
Minden hibát és vétket elhagytam,
A rossz szokásoktól megszabadultam.
És megfogadtam, hogy erős leszek,
Mert én most már az Úrban hiszek.
Jöhet bármi, ellenállok,
Hisz Nála megnyugvást találok.
És jött is a kísértés nagy örömmel,
Hogy ő engem most veszít el.
A Sátán már mindenről gondoskodott,
A gyengeségeimről is sokat tudott.
Megtámadott a legnagyobb bűnömmel,
S én harcoltam minden erőmmel.
Habár küzdöttem, mégis elbuktam,
Magamat megmenteni nem tudtam.
Most itt állok összetörten,
S Ő nevet rajtam önfeledten.
Hogy bármit is teszek, csak veszítek,
Hiába, ellene nem győzhetek.
Megtört szívvel kérek Istentől bocsánatot,
Hogy az ígéretem ilyen rövid ideig tartott.
Pedig annyira akartam jó lenni,
De be kell látnom, ezt egyedül nem tudom megtenni.
Szükségem van Rá, hogy vezessen,
Minden nap újra megerősítsen.
Mert ahol az emberi erőnek vége,
Ott kezdődik Isten segítsége.
Tudom, hogy egymagam semmit sem érek,
Csak akkor, ha az Úrhoz térek.
S mindig amikor a bűneimmel küzdök,
Hiszem, hogy Istennel együtt győzök.
Még nem késő mindent újra kezdeni,
Még nem késő más embernek lenni.
Addig amíg van remény és kegyelem,
Addig lehet változtatni az életen.
Még nem késő mindent jóvá tenni,
Még nem késő, ha kell, megbocsátani.
Addig amíg dolgozik bennünk a lelkiismeret,
Addig kell hagynunk, hogy megmutatkozzon a szeretet.
Mert még nincs késő, hogy Istenhez menjünk,
Még nem késő, hogy az ő gyermekei legyünk.
Addig amíg hív és vár,
Addig köztünk nincs határ.
Mert még nem késő, hogy találkozzunk Vele,
Még nem késő, hogy a szívünk örömmel legyen tele.
De addig is amíg elválaszt minket a távolság,
Addig megmarad kapocsként az imádság.
Hisz még nem késő mindenért hálát adni,
Még nem késő mindent szívből megköszönni.
Addig amíg önzetlenül adunk,
Addig mi is sok áldást kapunk.
S ezért nem késő még Őt szolgálni,
Nem késő még a nevét magasztalni.
S addig amíg a dicséret szól,
Addig Ő lágyan fölénk hajol.
Gyermekem, itt vagyok!
Csak egy tanácsot adok.
Nincs már annyira sok idő,
Élj olyan életet, hogy ne legyen túl késő.
Nehéz meghallani ma Isten hangját,
Ezen a zajos világon át.
Csak zűrzavar amit magunk körül látunk,
Pedig sokszor csak a békére vágyunk.
A csendre ami üzen nekünk,
Hogy Istennel szeretetben legyünk.
De mégis hogyan tudom ezt megtenni?
Amikor ma olyan nehéz embernek lenni.
Hisz mennek a napok egymás után,
Nem látok át sokszor a problémán.
Jönnek a gondok, a nehézségek,
S én úgy érzem már alig - alig élek.
De Isten arra kér, hogy álljunk meg egy percre,
Figyeljünk oda a csendre.
Halljuk meg benne az Ő hangját,
S mondjunk el egy hála imát.
Ennyit kér és nem többet,
Mert a csendben ott rejtőzik számunkra egy üzenet.
Észre kell vennünk egy apró kis jelet,
Hogy az Isten az élet és a szeretet.
Ha ezt megtapasztaljuk,
Akkor Isten hangját könnyen meghalljuk.
Semmi nem fogja elvonni a figyelmünk,
Mert Vele mindig békében élhetünk.
Így hát lehet a világ akármilyen hangos,
Nekünk csak egy valami legyen a fontos.
Megtalálni Istent a csendességben,
S Őt dicsérni itt a Földön, s majd a Mennyben.
Van egy könyv minden házban,
Amelyet nem becsülnek meg a mai világban.
Ott kap helyet a polcon,
S hagyják, hadd porosodjon.
Szinte csak dísznek tartják,
Az emberek ezt a könyvet már nem olvassák.
Hisz úgy is régi és nem ér semmit,
Inkább olvasnak helyette más valamit.
Ó ha csak sejtenék,
Hogy ez a könyv milyen nagy érték.
Ajándék ami csak a miénk,
Amitől igazán boldogok lehetnénk.
Csak a kezünkbe kellene venni,
Minden lapját jól elolvasni.
S megérteni belőle Isten üzenetét,
Hogy mekkora is számunkra a tét.
Nem élhetünk tovább felelőtlen életet,
Nem tékozolhatjuk el az éveket.
Mert hamarosan az Úr eljön,
Dicsőségben a ragyogó felhőkön.
S számon kéri tetteinket,
Meg fogja mutatni vétkeinket.
De akkor már semmit sem tehetünk,
Csak szomorúan szégyenkezhetünk.
De azért, hogy ez ne így legyen,
Az ember a polcról valamit le kell, hogy vegyen.
Azt a bizonyos könyvet ami oly sokat várt arra,
Hogy végre valaki elolvassa.
S ha átragyog a lapok közül Isten fénye,
Lesz a világnak reménye.
Mert Ő mindig meghallgatja a könyörgő imánkat,
Csak tartsuk nyitva örökké a Bibliánkat.
Sokszor furcsán nézünk azokra, akik egy kicsit mások,
Talán mert elválasztanak minket a határok.
Más ország, más nép,
S bennünk máris kialakul egy más kép.
Más szokás, más kultúra,
Más szemmel tekintünk a világra.
De hidd el, ez nem probléma,
Mert Isten így üzen nekünk ma.
Arra int, hogy ne ítéljünk,
Inkább egymás mellett békében éljünk.
Ne keressünk senkiben hibát,
Hisz Ő mindenkinek egyformán kegyelmet ád.
S lehet, hogy különböző nyelveken szólunk,
De egyvalamiben mégis hasonlítunk.
Mindannyiunkért meghalt az Isten Fia,
Értünk kellett a keresztet vállalnia.
Így hát legyünk kicsik vagy nagyok,
Rabok vagy szabadok.
Legyünk akár fehérek vagy feketék,
Ő az életünkben a legnagyobb érték.
Igazából csak ennyi a lényeg,
S amikor majd magához vesz végleg,
Lehetsz férfi vagy nő,
Az Istennél mindenki egyenlő.
Egy utazás az életem,
Még akkor is, ha olykor félve lépkedem.
Mert ijesztő ez a világ,
De a hátamon már ott a hátizsák.
Menni kell, nincs mit tenni,
De vajon merre kell elindulni?
Merre keressem az utam,
Hol találom meg önmagam?
Sokszor bizonytalan a szívem,
Mégis mindig Isten arcát nézem.
S csak egy a vágyam,
Hogy Ő legyen ezen a hosszú úton az útitársam.
Mert tudom, hogy Vele célba érek,
Vele biztos a megfelelő útra térek.
És nem fogok eltévedni,
Mert Ő fog engem vezetni.
S amikor nehezedik már a hátizsák,
Akkor gyakran elhangoznak könyörgő imák.
Uram, vedd le rólam a terhemet,
És szabadíts meg engemet.
De Ő így szól: Nem lehet,
Ez az út a te életed.
Meg kell lépned minden lépést,
Át kell élned minden tévedést.
De az út végén ott foglak várni,
És két karomba foglak zárni.
Szeretlek majd szívvel és lélekkel,
Te pedig dicsérsz szóval és énekkel.
Tudom hogy így lesz, s ha véget ér ez a hosszú utazás,
Boldog pillanat lesz Istennel a találkozás.
Benne megélhetem a szabadságot,
S akkor majd letehetem a hátizsákot.
Amikor egy anya térdre borul,
S imában Istenhez fordul,
Akkor csak egy kérése van,
Hogy a gyermeke éljen boldogan.
Hisz ő egy ajándék,
Számára ő a legnagyobb érték.
Kínálhatnának neki sok kincset,
Ő visszautasítaná mindet.
Mert egy anya csak a gyermeke után vágyakozik,
Akiért mindig tiszta szívből imádkozik.
S kéri Isten segítségét,
Hogy őrizze meg gyermeke egészségét.
Hogy jóra való ember legyen,
Szüleitől sok példát vegyen.
Az Úr formálja őt,
S adjon neki az élethez sok erőt.
Legyen tisztelettudó és szeressen másokat,
De az Úr bocsássa meg neki a majd elkövetett hibákat.
Mert nincs senki sem tökéletes,
S minden ember a maga módján vétkes.
Hiszen egy anya nem foghatja mindig a gyermeke kezét,
Nem irányíthatja örökké életét.
Csak az ima marad,
Ami egy anyának biztonságot ad.
Mert tudja, hogy az Úr vigyáz minden emberre,
Szülőre és gyermekre.
És az Ő kezében van minden élet,
Ezért nincs más amit kérhet.
Erről szól egy édesanya imája,
S kezét összekulcsolva száll fel a hálája.
Megköszönve Istennek azt az életet,
Melyben értékes emberré formálja a gyermeket.
Teremtő nagy Istenem,
Köszönöm Neked az életem.
Szeretnék mindenért hálát adni,
S mindent tiszta szívből megköszönni.
Köszönöm Neked a fátyolos hajnalt,
Az álmunkat őrző sok angyalt.
S köszönöm a napsütéses reggelt,
Ami mindig felkelt.
Köszönöm a kitartást, amellyel munkába indulok,
Köszönöm még akkor is ha olykor fáradok.
S köszönöm a jövedelmet,
Amelyből megveszem a mindennapi kenyeremet.
Köszönöm a tetőt a fejem felett,
Hogy bentről nézhetem az esőt és a szelet.
Köszönöm az otthon melegét,
És hogy érezhetem szereteted erejét.
Köszönöm a barátokat és a családot,
Mert számomra ők jelentik a világot.
S köszönöm az összetartást ami köztünk van,
Hisz így élhetünk csak boldogan.
De legjobban köszönöm fiadat,
Kiben megmutattad magadat.
S azt a csodálatos tettedet,
Mellyel eltörölted bűnömet.
A nap végén pedig megköszönöm a békés pihenést,
S a hamarosan érkező ébredést.
Tiéd a hála, enyém az öröm,
Drága Istenem - szívből köszönöm.
Hála tölti el a szívem,
Mikor Isten arcát nézem.
Mikor bele nézek a szemébe,
S életem teszem a kezébe.
Hálás vagyok mert vezet,
Így megmutatja, hogy mennyire szeret.
Ha Vele tartok nem lesz több tévedés,
Boldog leszek és nem lesz több szenvedés.
Hálát érzek akkor is amikor nehéz,
Amikor körül vesz engem ezernyi vész.
Hisz tudom, hogy Ő nem hagy el,
S eláraszt sok- sok erővel.
Így hát csak Neki leszek hálás,
Mert Tőle jön minden áldás.
S az utamat csakis Vele járva,
Annyit mondhatok: Örökkön örökké Övé a hála.
Képzeld el, ha nem létezne Isten,
Milyen más lenne minden.
Az emberek szívében nem lenne szeretet,
Képzeld csak el így az életet.
Nélküle nem lenne fény,
Nem élne bennünk a remény.
Nem lenne boldogság és öröm,
Nélküle nem létezne más, csak közöny.
Nélküle üresek lennénk,
Semmi jót sem tennénk.
Vádaskodás és szitkozódás,
Ez jellemezne minket semmi más.
Nélküle alig élnénk,
Minden percben rettegnénk és félnénk.
Mert nélküle nem élet az élet,
S nem látnánk a jövőt csak a véget.
De él az Isten,
S ott lakik mindenki szívében.
Ott van a ragyogó fényben,
S Ő a remény a sötétben.
Vele szívből tudunk örülni,
S tudjuk a másikat igazán szeretni.
Vele mindig a jóra törekszünk,
Egymásért élünk és nem veszekszünk.
Vele nem üres az emberi szív,
S meghalljuk ha követésre hív.
Mert Vele tényleg élet az élet,
S Vele a jövőt látjuk nem pedig a véget.
Tudod az Isten - ember nélkül is Isten,
De az ember - Isten nélkül sehol sincsen.
Így hát tiéd a döntés,
Vele vagy nélküle? Ez itt a kérdés.
