Képzeld el, ha nem létezne Isten,
Milyen más lenne minden.
Az emberek szívében nem lenne szeretet,
Képzeld csak el így az életet.
Nélküle nem lenne fény,
Nem élne bennünk a remény.
Nem lenne boldogság és öröm,
Nélküle nem létezne más, csak közöny.
Nélküle üresek lennénk,
Semmi jót sem tennénk.
Vádaskodás és szitkozódás,
Ez jellemezne minket semmi más.
Nélküle alig élnénk,
Minden percben rettegnénk és félnénk.
Mert nélküle nem élet az élet,
S nem látnánk a jövőt csak a véget.
De él az Isten,
S ott lakik mindenki szívében.
Ott van a ragyogó fényben,
S Ő a remény a sötétben.
Vele szívből tudunk örülni,
S tudjuk a másikat igazán szeretni.
Vele mindig a jóra törekszünk,
Egymásért élünk és nem veszekszünk.
Vele nem üres az emberi szív,
S meghalljuk ha követésre hív.
Mert Vele tényleg élet az élet,
S Vele a jövőt látjuk nem pedig a véget.
Tudod az Isten - ember nélkül is Isten,
De az ember - Isten nélkül sehol sincsen.
Így hát tiéd a döntés,
Vele vagy nélküle? Ez itt a kérdés.
