Egy utazás az életem,
Még akkor is, ha olykor félve lépkedem.
Mert ijesztő ez a világ,
De a hátamon már ott a hátizsák.
Menni kell, nincs mit tenni,
De vajon merre kell elindulni?
Merre keressem az utam,
Hol találom meg önmagam?
Sokszor bizonytalan a szívem,
Mégis mindig Isten arcát nézem.
S csak egy a vágyam,
Hogy Ő legyen ezen a hosszú úton az útitársam.
Mert tudom, hogy Vele célba érek,
Vele biztos a megfelelő útra térek.
És nem fogok eltévedni,
Mert Ő fog engem vezetni.
S amikor nehezedik már a hátizsák,
Akkor gyakran elhangoznak könyörgő imák.
Uram, vedd le rólam a terhemet,
És szabadíts meg engemet.
De Ő így szól: Nem lehet,
Ez az út a te életed.
Meg kell lépned minden lépést,
Át kell élned minden tévedést.
De az út végén ott foglak várni,
És két karomba foglak zárni.
Szeretlek majd szívvel és lélekkel,
Te pedig dicsérsz szóval és énekkel.
Tudom hogy így lesz, s ha véget ér ez a hosszú utazás,
Boldog pillanat lesz Istennel a találkozás.
Benne megélhetem a szabadságot,
S akkor majd letehetem a hátizsákot.
