Van egy könyv minden házban,
Amelyet nem becsülnek meg a mai világban.
Ott kap helyet a polcon,
S hagyják, hadd porosodjon.
Szinte csak dísznek tartják,
Az emberek ezt a könyvet már nem olvassák.
Hisz úgy is régi és nem ér semmit,
Inkább olvasnak helyette más valamit.
Ó ha csak sejtenék,
Hogy ez a könyv milyen nagy érték.
Ajándék ami csak a miénk,
Amitől igazán boldogok lehetnénk.
Csak a kezünkbe kellene venni,
Minden lapját jól elolvasni.
S megérteni belőle Isten üzenetét,
Hogy mekkora is számunkra a tét.
Nem élhetünk tovább felelőtlen életet,
Nem tékozolhatjuk el az éveket.
Mert hamarosan az Úr eljön,
Dicsőségben a ragyogó felhőkön.
S számon kéri tetteinket,
Meg fogja mutatni vétkeinket.
De akkor már semmit sem tehetünk,
Csak szomorúan szégyenkezhetünk.
De azért, hogy ez ne így legyen,
Az ember a polcról valamit le kell, hogy vegyen.
Azt a bizonyos könyvet ami oly sokat várt arra,
Hogy végre valaki elolvassa.
S ha átragyog a lapok közül Isten fénye,
Lesz a világnak reménye.
Mert Ő mindig meghallgatja a könyörgő imánkat,
Csak tartsuk nyitva örökké a Bibliánkat.
