Álmomban egy kertben jártam,
Olyan sok szép helyet láttam.
Virágos rétet, lombos fákat,
S a madarak a vállamra szálltak.
Az állatok békésen közelítettek,
A vadakból szelídek lettek.
S én egyre csak azt néztem,
Hogy vajon milyen helyre leltem?
Az emberek arcán mosoly ragyogott,
Ellenség ölelt barátot.
Nem volt harag, nem volt bánat,
Nem volt semmi, mi nagyon fájhat.
Ó de jó itt lenni Istenem,
Érzem, hogy itt van az én helyem.
Egy hely ahol a béke uralkodik,
Ahova a szív örömmel vágyakozik.
Bárcsak itt maradhatnék örökre,
Repkednék felhőről felhőre.
A bolygókat is láthatnám,
Ezt az élményt semmiért ki nem hagynám.
De amikor felébredtem,
Én tényleg szívből reménykedtem.
Hogy lesz lehetőségem visszatérni oda,
Ami mindannyiunk közös otthona.
Már tudom, hogy ez nem csak álom,
S hogy megtörténjen, mindennél jobban várom.
Készüljünk fel egy új életre,
S lépjünk be együtt az Új Földre!
