Talán most egyedül éled a mindennapjaid,
S nincs kivel megosztanod az álmaid.
Talán minden nap egy üres lakásba térsz haza,
S tudod, hogy ez egy magányos ember otthona.
Lehet, hogy nincs senki melletted,
Nincs ki szeretettel megfogja a kezedet.
Nincsen már öröm a szemedben,
Mert egyedül vagy az életben.
S csak várod a csodát,
Hisz elrebegsz néha egy könyörgő imát.
És tudod, hogy Isten munkálkodik,
A szíved csak ezért bizakodik.
De még is olyan nehéz türelemmel várni,
Bizonytalan utakon egyedül járni.
Nézni előre semmit sem látva,
De jó lenne, ha az út végén valaki várna.
Ha a boldogságot megoszthatnád mással,
Egy szerető, odaadó társsal.
Akivel megélhetnéd a szépet,
De most mégis meg kell tanulnod az egyedüllétet.
Ne félj, nem lesz ez mindig így,
Szeret az Úr csak benne higgy.
Az egyedüllét nem átok vagy áldás,
Inkább egy mélyről jövő tanítás.
Hogy megvívd a magad harcait,
Elérd a saját kitűzött céljaid.
Hogy egyedül is jól érezd magad,
A szíved szárnyaljon és legyen szabad.
Istennel soha sem vagy egyedül,
Hisz Ő vezet egy életen keresztül.
Mindennél jobban szeretné beteljesíteni vágyadat,
Hidd el, egy napon megadja neked a társadat.
