Bárcsak gyermekek lehetnénk újra,
Bárcsak vissza térhetnénk megint arra az útra.
Ahol a játék és az élvezet,
Sokkal szebb volt mint a képzelet.
De nem lehet örökké gyermeknek lenni,
Egy szép napon fel kell nőni.
És el kell kezdeni az életet,
Sorban, egymás után megélni az éveket.
És tenni a dolgainkat,
Ellátni a mindennapi feladatainkat.
Felelősséggel tartozni tetteinkért,
S közben harcolni az álmainkért.
Sokszor erről szól az élet,
S ehhez az ember segítséget kérhet.
Mert úgy nagyon nehéz,
Ha a szívünk csak a múltba néz.
Inkább tekintsünk az élő Istenre,
Figyeljünk oda vezetésére.
Mert Nála nincs visszaút,
Vele együtt mindenki a Mennybe jut.
De ezt csak úgy tudjuk elérni,
Ha merjük az életünket rábízni.
És ne feledd: úgy juthatunk előre,
Ha nem a múltra tekintünk, hanem a jövőre.
