Múlnak a napok egyre jobban,
Már nincs kedvesség a baráti szóban.
Nincs törődés és szeretet,
Régen így volt, de mára már elveszett?
Csak az önző érdek létezik,
Pedig ezeket az értékeket oly sokan keresik.
Kutatják, de sehol sem találják,
Nem jön, hiába várják.
Nem kell érte messzire menni,
A szeretet a közelünkben szokott lenni.
De mi általában rá sem figyelünk,
Észre sem vesszük és nélküle élünk.
Pedig ez az érzés ott lapul egy pillantásban,
Ott van az emberek mosolyában.
Egy kedves cselekedet vagy egy ölelés,
Maga a felüdülés.
A kézfogásban is ott rejtőzik a szeretet,
S jól esik, ha valaki vállon vereget.
Vagy megélni egy közös pillanatot,
Amelyet Isten a számunkra adott.
A szeretet ott van egy dalban,
A zenében, vagy egy csodálatos hangban.
S minden hangjegy azt üzeni,
Hogy a szív tud még szeretni.
Vagy figyeld meg a természetet,
Minden évszak hirdeti a szeretetet.
Mert Isten úgy alkotta meg a világot,
Hogy megtaláljuk benne a boldogságot.
S habár múlnak a napok egyre jobban,
Van még kedvesség a baráti szóban.
És soha el nem veszett,
Mert Isten az örök szeretet.
