Ígérem, hogy mindig szeretni foglak,
Hogy megvédelek, amíg csak tudlak.
És jó társad leszek,
Én érted bármit megteszek.
Ígérem, hogy veled leszek jóban, rosszban,
Békében és háborúban.
Egészségben és betegségben,
Gazdagságban és szegénységben.
Ígérem, hogy csak érted élek,
Hogy másra sosem nézek.
A szívem lelkem a tiéd,
És most a kezem nyújtom feléd.
Ígérem, hogy az utat veled végig járom,
Hidd el, már mindennél jobban várom.
A közös perceket, szép pillanatokat,
Az együtt megálmodott célokat.
Ígérem, hogy szeretettel lesz tele otthonunk,
Mert ha adunk akkor mi is kapunk.
Istennel élve az életünk,
Boldog lesz, ha tiszta szívből szeretünk.
Ígérem, hogy megpróbálok jó szülő lenni,
A gyermekeinknek szép példát mutatni.
Nevelni őket az isteni hitben,
Hogy értékes emberek legyenek az életben.
Ígérem, hogy az utunk végén,
Hálával állunk meg te meg én.
Istennek mondunk köszönetet,
Hogy együtt élhettük le az életet.
Az ígéret csak akkor szép ha betartják,
Ha minden szavát megtartják.
Így hát Isten színe előtt szól az ígéretem,
Hogy az övé és tiéd lesz örökké az életem.
(Esküvői vers)
Ma nem megyek,
Nincs időm, nem lehet.
Most túl elfoglalt vagyok,
Még itt vagyok de már rohanok.
Majd máskor visszahívom,
Most nincs kedvem meghallgatni a felebarátom.
Úgy is mindig ugyan azt mondja,
Csak a problémáit panaszolja.
Sajnos nem tudok segíteni,
Nem tudok érted többet tenni.
Már meglátogatni sem tudlak,
Majd legközelebb látlak.
Hányszor bántottunk meg ezzel másokat?
Hányszor okoztunk ezekkel a szavakkal fájdalmat?
Mert mindig magunkat helyeztük előbbre,
S hiába jöttek mások segítséget kérve.
De vigyázz! Mert Isten egy napon ezt mondja neked:
A mennyek országában nincs helyed.
S te értetlenül állva,
Ott állsz majd előtte valami csodára várva.
Kívánom mindenkinek, hogy ne így legyen,
Hogy ember emberért szívből tegyen.
Amíg tehetjük szánjunk időt másokra,
Figyeljünk oda embertársainkra.
És amikor eljön az idő, a Menny kapuja nyitva álljon,
S az Úr tárt karokkal várjon.
Mert az, hogy a Menny polgárai leszünk,
Annak köszönhetjük, amit itt a Földön teszünk.
Hadd mutassak be neked most egy országot,
Egy elképzelt világot.
S ha behunyod a (lelki) szemed,
Sokkal jobban meg tudom mutatni neked.
Képzeld el azt a helyet, ahol nincs gyűlölet,
Ahol nem uralkodik más csak szeretet.
Ahol a szívünkben ott a béke,
Ahol az embereknek nincsen vétke.
Képzeld el, hogy a Földünkön nincs betegség,
Mindenki egészséges, és nincs öregség.
Ahol nem fáj a láb és a kéz,
Ahol a nagyszülő is futni kész.
Képzeld el, hogy nincsenek árva gyermekek,
Akik szerető szülőket keresnek.
Mert az édesanya a kisfia kezét fogja,
S minden kislányt átölel az édesapja.
És most menjünk egy kicsit messzebbre,
Háborús helyekre.
Ahol az emberek még harcolnak,
És egymás ellen dacolnak.
Képzeld el, hogy leteszik a fegyvert,
De egyik fél sem nyert.
Mert már nem fontos a győzelem,
Csak az egymás iránti kegyelem.
Gondolj arra, hogy nincs éhínség,
Nincs ezen a Földön szegénység.
Minden embernek van otthona,
Minden hajléktalannak van hol laknia.
S ha most kinyitod a (lelki) szemed,
A szemeddel együtt nyisd ki a szíved.
S készülj fel egy ilyen világra,
Készülj fel magára a Mennyországra.
Tudom a múltad, tudom a jelened,
Tudom, hogy a bűnt nagyon szereted.
Tudom, hogy hibát hibára halmozol,
S hogy másoknak ezzel fájdalmat okozol.
Tudom, hogy sokszor bánod a tetteid,
És hogy szeretnéd elhagyni a vétkeid.
Tudom, hogy olykor elfog a gyengeség,
És hogy jól jön időnként a segítség.
Sok mindent tudok,
Mert én a szerető Isten vagyok.
Látom vergődő életed,
Hogy hol vagyok? - Sokszor kérdezed.
Hát nem érzed, hogy ott vagyok melletted?
Hisz minden nap irányítom az életed.
Kezemben tartom a sorsod,
S te mégis a csodát mástól várod?
Jöjj hozzám, itt vagyok,
Mindegy mit nyújt a világ, én többet adhatok.
Csak bízz bennem és fogadj el,
Hadd töltselek el reménnyel.
Mert én mindennél jobban szeretlek,
És mindenkinél jobban ismerlek.
Tudom, hogy olykor az élet kemény,
De ne félj, az életed az enyém.
Hiszen tudom a múltad, tudom a jelened,
Tudom, hogy a bűnt már elengedheted.
Tudom, hogy a hibákat helyre hozhatod,
Ha az életedet még MA MEGVÁLTOZTATOD.
Annyi mindent átéltünk már,
És még ki tudja, hogy mennyi minden vár.
Lesznek betegségek, veszedelmek, háborúk hírei,
De ilyen helyzetben is egy család az Isten hívei.
Így hát nem szabad félni,
Csak Istenben kell bízni.
Ő már rég megtalálta mindenre a megoldást,
S ezért könnyebben átvészeljük a minket körülvevő csapást.
Igen, néha tényleg ijesztő a helyzet,
De az Isten ígéretéhez hűen vezet.
Sohasem hagyott még magunkra,
Mindig gondja volt a világunkra.
Pánik helyett inkább dicsérjük az Istent,
Hisz Neki köszönhetünk mindent.
Fogadjuk el ami még jön,
És egy napon miénk lesz a mennyei öröm.
Élt egyszer egy kedves, idős néni,
Nagyon szeretett Istenről beszélni.
S aki valamennyire is ismerte,
Mind - mind nagyon szerette.
Csak egy kis szobában élt,
Egyedül volt, de sosem félt.
Mert vele volt az ő Istene,
Így nem volt mitől félnie.
S akik időnként meglátogatták,
A nénitől a legszebb ajándékot kapták.
Széles mosollyal fogadta az embereket,
S ontotta rájuk a szeretetet.
Az életével mutatott példát,
Pedig nem ismert mást, csak azt a kis szobát.
Mégsem panaszkodott soha,
Nem mondta, hogy az élet kegyetlen és mostoha.
Egyszerű asszony volt, mégis szerették,
Nem tudott adni semmit, mégis becsülték.
S hogy mi volt az oka ennek?
Utat engedett a szívéhez Istennek.
Minden napját hittel élte,
Az Isten nevét szívből dicsérte.
Hálát adott az Úrnak,
Köszönetet mondott a jónak és a rossznak.
Így múlt el minden nap,
S nem várta, hogy majd többet kap.
Amivel az Isten megáldotta,
Azt mindig örömmel elfogadta.
Ma már sajnos üres a kis szoba,
De az asztalon még most is ott a Biblia.
Bárcsak róla példát vennénk,
S mint ez a néni, mi is olyanok lennénk.
Tudod mekkora érték a szeretet?
A mai világban ez nagyon keresett.
És sokan nem tudják megtalálni,
Mert mindenki csak saját magát akarja felemelni.
Pedig a szeretet másokért dolgozik,
Nem csak magáért fáradozik.
Mert a másik mindig fontosabb lesz,
Ha a szeretet rajtad erőt vesz.
S ha ezt az értéket te megtalálod,
Harcolsz érte és meg is tartod,
Akkor büszke lehetsz, hogy a tiéd,
Mert lesz valami, ami mindentől megvéd.
Hiszen lehetsz nincstelen, mégis a leggazdagabb,
Félhetsz, de nem lesz nálad bátrabb.
Talán vesztettél, mégis te vagy a győztes,
Csak azért mert a szíved szeretetteljes.
Szeretnél egy ilyen érték tulajdonosa lenni?
Szeretnéd ezt az ajándékot másoknak adni?
Akkor kérd Isten segítségét ebben,
Hogy változás történjen a szívedben.
És meglátod a világ is változik,
Ha a szeretet szeretettel osztozik.
S amikor az életed része Isten,
Akkor már számodra lehetetlen nincsen.
Szeretni és szeretve lenni,
Másokért örömmel tenni.
Ennyi csak a szeretet titka,
S ez a kis apróság az, ami ma mégis oly nagyon ritka.
Milyen jó érzés, mikor haza mehetünk,
Amikor végre szeretteinkkel lehetünk.
S amikor megpillantjuk a családi házat,
Érezzük azt az igazi hívogató vágyat.
Hogy nincs szebb az otthontól,
Nincs jobb a szülőhazától.
Itt van a helyünk, ahol felnőttünk,
Ahol gyermekként oly boldogan éltünk.
Ahol igazi volt a szeretet,
Ahol a szülő és gyermek őszintén szeretett.
Ahol megtanítottak az isteni igazságra,
És megtanítottak figyelni az Úr hangjára.
S habár elsodort az élet messzire,
Közeli és távoli helyekre,
Lehet, hogy elszakított a családi háztól,
De nem szakíthat el a szerető Atyától.
Mert bárhol is éljünk a nagy világon,
Mindig lesz aki haza várjon.
A család - itt a földön,
S a Mennyben az Úr - aki hamarosan eljön.
Hisz Ő is készít egy otthont nekünk,
Hogy amikor eljön az idő, Vele legyünk.
És a távolság többé ne uralkodjon rajtunk,
Hanem legyen egy hely ahova közösen együtt tartunk.
Ez a legcsodálatosabb amit Istentől kaphatunk,
Lesz egy csoda szép otthonunk.
Ahol a béke és szeretet fog uralkodni,
Ahol igazán boldogok tudunk majd lenni.
Hát induljunk útnak és menjünk haza,
Vezessen bennünket Isten szava.
S amikor át fogjuk a Menny kapuját lépni,
Elmondhatjuk: De jó már végre hazatérni.
Elvesztettelek!
Nélküled én alig élek.
Nincs nap, hogy ne jutnál eszembe,
Nincs nap, hogy ne lennél a szívembe.
De úgy fáj, hogy elmentél,
Hogy én mit szeretnék? - Meg sem kérdeztél.
Szó nélkül, csendesen itt hagytál,
Pedig tudom, hogy nem bántani akartál.
De most mégis fáj és szomorú vagyok,
Hogy az élettől ekkora bánatot kapok.
Hisz már nem lehetsz mellettem,
Hogy irányítsd az életem.
Hiányzol, nem tehetek róla,
Már várom a percet mikor eljön az óra,
Hogy magamhoz öleljelek újra és újra.
Mert nemsokára ismét találkozunk,
Még akkor is ha most épp búcsúzkodunk.
Hiszem, hogy Istennek más a terve velünk,
És igenis egy napon majd együtt leszünk.
Ezért nem számít, hogy milyen a búcsúzás,
Csak az a fontos, milyen lesz újra a találkozás.
És még mielőtt te bármit is mondanál,
Én fogom mondani, hogy: Mindennél jobban hiányoztál.
Ki vagyok én Istenem?
Kérlek, adj választ nekem.
Mutasd meg, hogy miért is vagyok itt,
Amikor sokszor úgy érzem, nincs bennem igazi hit.
Ki vagyok én ebben a bűnös világban?
Hogy álljak meg az igazságban?
Hogy legyek tökéletes ember,
Amikor csak félelmekkel nézek szembe?
Talán tévedés vagyok,
S ezért dúlnak bennem a harcok.
Ezért nincs béke a szívemben,
Mert csak egy hiba vagyok az életben.
De az hogy lehet?
Amikor Isten még soha nem tévedett.
Tudom, hogy ő maga a szeretet,
S már születésem előtt szívből szeretett.
De akkor mégis ki vagyok?
Merre visz utam és hova tartok?
Vajon leszek - e fontos én is valakinek?
Néznek - e majd engem is értékesnek?
Teszek - e majd nagy dolgokat? Nem tudom,
De minden percben Istentől a csodát várom.
És hiszem, hogy segíteni fog,
Amíg világ a világ és a Föld forog.
Lehet, néha te is így érzel,
Ki vagyok én? - Másokat kérdezel.
De a válasz ott van benned,
Csak mindig önmagadnak kell lenned.
Az igazság nagyon egyszerű,
S ha rájössz, megtalál a boldogság és derű.
A végén pedig büszkén mondhatod:
Én a szerető Isten gyermeke vagyok.
