Elvesztettelek!
Nélküled én alig élek.
Nincs nap, hogy ne jutnál eszembe,
Nincs nap, hogy ne lennél a szívembe.
De úgy fáj, hogy elmentél,
Hogy én mit szeretnék? - Meg sem kérdeztél.
Szó nélkül, csendesen itt hagytál,
Pedig tudom, hogy nem bántani akartál.
De most mégis fáj és szomorú vagyok,
Hogy az élettől ekkora bánatot kapok.
Hisz már nem lehetsz mellettem,
Hogy irányítsd az életem.
Hiányzol, nem tehetek róla,
Már várom a percet mikor eljön az óra,
Hogy magamhoz öleljelek újra és újra.
Mert nemsokára ismét találkozunk,
Még akkor is ha most épp búcsúzkodunk.
Hiszem, hogy Istennek más a terve velünk,
És igenis egy napon majd együtt leszünk.
Ezért nem számít, hogy milyen a búcsúzás,
Csak az a fontos, milyen lesz újra a találkozás.
És még mielőtt te bármit is mondanál,
Én fogom mondani, hogy: Mindennél jobban hiányoztál.
