Milyen jó érzés, mikor haza mehetünk,
Amikor végre szeretteinkkel lehetünk.
S amikor megpillantjuk a családi házat,
Érezzük azt az igazi hívogató vágyat.
Hogy nincs szebb az otthontól,
Nincs jobb a szülőhazától.
Itt van a helyünk, ahol felnőttünk,
Ahol gyermekként oly boldogan éltünk.
Ahol igazi volt a szeretet,
Ahol a szülő és gyermek őszintén szeretett.
Ahol megtanítottak az isteni igazságra,
És megtanítottak figyelni az Úr hangjára.
S habár elsodort az élet messzire,
Közeli és távoli helyekre,
Lehet, hogy elszakított a családi háztól,
De nem szakíthat el a szerető Atyától.
Mert bárhol is éljünk a nagy világon,
Mindig lesz aki haza várjon.
A család - itt a földön,
S a Mennyben az Úr - aki hamarosan eljön.
Hisz Ő is készít egy otthont nekünk,
Hogy amikor eljön az idő, Vele legyünk.
És a távolság többé ne uralkodjon rajtunk,
Hanem legyen egy hely ahova közösen együtt tartunk.
Ez a legcsodálatosabb amit Istentől kaphatunk,
Lesz egy csoda szép otthonunk.
Ahol a béke és szeretet fog uralkodni,
Ahol igazán boldogok tudunk majd lenni.
Hát induljunk útnak és menjünk haza,
Vezessen bennünket Isten szava.
S amikor át fogjuk a Menny kapuját lépni,
Elmondhatjuk: De jó már végre hazatérni.
