Minden év végén lezárul egy fejezet,
Ha szeretnéd most vissza nézheted.
Te élted át minden egyes percét,
Te őrzöd a jó és rossz emlékét.
Tudod, egy év alatt sok minden történik,
Még emlékszel mikor kezdődött, s máris befejeződik.
Ez idő alatt sok minden változott,
Volt ami megszépült, s volt ami megkopott.
Meglelted az örömöt, boldogságot,
Sok nevetést és vidámságot.
S amikor a mosoly az arcodra kiült,
Isten veled együtt örült.
De ha könnyes volt mind a két szemed,
Ha kitártad Isten felé mind a két kezed,
Ha reménytelennek tűnt minden,
Akkor is melletted volt az Isten.
S hogy a jövő év mit tartogat?
Nem tudhatod, de bátran hívogat.
Hát menj és nézz elébe,
Tedd életed Isten kezébe.
Így nincs mitől félned,
Istennel együtt szebb lehet a következő éved.
Ott lesz veled minden utadban,
Megküzd veled minden harcodban.
Igen, az év végén lezárul egy fejezet,
De a jövőt reménnyel nézheted.
S bármi is vár még rád,
Veled lesz örökké szerető Jó Atyád.
Talán most egyedül éled a mindennapjaid,
S nincs kivel megosztanod az álmaid.
Talán minden nap egy üres lakásba térsz haza,
S tudod, hogy ez egy magányos ember otthona.
Lehet, hogy nincs senki melletted,
Nincs ki szeretettel megfogja a kezedet.
Nincsen már öröm a szemedben,
Mert egyedül vagy az életben.
S csak várod a csodát,
Hisz elrebegsz néha egy könyörgő imát.
És tudod, hogy Isten munkálkodik,
A szíved csak ezért bizakodik.
De még is olyan nehéz türelemmel várni,
Bizonytalan utakon egyedül járni.
Nézni előre semmit sem látva,
De jó lenne, ha az út végén valaki várna.
Ha a boldogságot megoszthatnád mással,
Egy szerető, odaadó társsal.
Akivel megélhetnéd a szépet,
De most mégis meg kell tanulnod az egyedüllétet.
Ne félj, nem lesz ez mindig így,
Szeret az Úr csak benne higgy.
Az egyedüllét nem átok vagy áldás,
Inkább egy mélyről jövő tanítás.
Hogy megvívd a magad harcait,
Elérd a saját kitűzött céljaid.
Hogy egyedül is jól érezd magad,
A szíved szárnyaljon és legyen szabad.
Istennel soha sem vagy egyedül,
Hisz Ő vezet egy életen keresztül.
Mindennél jobban szeretné beteljesíteni vágyadat,
Hidd el, egy napon megadja neked a társadat.
Mikor kigyúlnak az ünnepi fények,
Mikor illatoznak a finom sütemények,
Mikor csillog a dísz a faágon,
Már tudod, hogy itt a Karácsony.
Amikor a város megszépül,
Amikor egy kedves ének felcsendül,
Amikor békesség van a világon,
Már tudod, hogy itt a Karácsony.
Igen, közeledik a legszebb ünnep,
Ami minden évben meglep.
S új ajándékokkal vár,
Ami sok - sok örömmel jár.
De a Karácsonynak más az üzenete,
Fontosabb mindennél az emberek szeretete.
Ami ott él mindenki szívében,
S látszódnia kéne a nap minden percében.
Szeretni szülőt, testvért, barátot,
Hazát, otthont, nagyvilágot.
Szeretni azt is, aki nekünk sosem köszön,
Aki hozzánk soha el nem jön.
Szeretni azt, aki haraggal él,
Aki hidegebb mint a fagyos tél.
Szeretni jót és rosszat,
Mert ez mindenki szívébe változást hozhat.
S ha megtanulsz szeretni,
Könnyebb lesz a mindennapokat megélni.
Isten veled van ezt ne feledd,
Engedd hát, hadd dolgozzon benned az igaz szeretet.
Ez a Karácsony lényege,
S erre van az embereknek szüksége.
Szeress mindent s mindenkit a világon,
Hadd legyen sokaknak boldog és örömteli a Karácsony.
A szívemben van lakhelyed,
Téged tőlem senki el nem vehet.
A szívemben nyugalmat találsz,
Ott legbelül az első helyen te állsz.
A szívemben élsz, ha kétség gyötör,
A szívemben élsz, akkor is ha félelem jön.
A szívemben élsz és ott is maradsz,
Mert bennem mindig győzelmet aratsz.
A szívemben szeretetre lelsz,
Ott igazán életre kelsz.
A szívemben a szíved dobog,
Mert én Urad és Megváltód vagyok.
A szívem csak a tiéd,
Örömmel nyújtom feléd.
Ezt üzeni neked Istened,
S add át Neki te is a szívedet.
Te is keresed a boldogságot?
Reméled, hogy egyszer megtalálod?
De vajon hol van,
S hogyan lehet élni boldogan?
Sokan szeretnék tudni,
Hogy hogyan lehet a boldogságot megkapni.
Mert vágynak rá az emberek,
Hiszen a lelkek mostanában olyan üresek.
De a boldogságot nem lehet megvenni,
Nem lehet pénzen megvásárolni.
Pedig mindenki sorba állna érte,
S a sok más mellett boldogságot is kérne.
Nagy örömmel kifizetnék,
S örökre magukhoz vennék.
Így minden ember boldog lehetne,
Ó Istenem, bárcsak ilyen egyszerű lenne.
De a boldogság mindig a bensőnkből fakad,
Ha a szívünk szárnyal és szabad.
Ha látsz egy csicsergő madarat,
Ez is boldogságot adhat.
Ha süt a nap és érzed a melegét,
Vagy érzed szeretteid szeretetét.
Örömet okoz, ha másokon segítesz?
Ebből is boldogságot meríthetsz.
Ilyen egyszerű az élet,
Keresd mindenhol a szépet.
S talán már idővel észre sem veszed,
Hogy boldogsággal telik meg a szíved.
Ha még keresed a boldogságot,
Hidd el, hogy egyszer megtalálod.
Isten az, aki elhozza nekünk,
Amikor majd a Mennyben Vele leszünk.
Fáradt test, fáradt lélek,
Sokszor úgy érzem már alig élek.
Csak küzdelem és harc a mindennapok,
S én olyan könnyen elfáradok.
Feladom! Már nem bírom,
Ezt a terhet amit el kell hordanom.
Összeroskadok alatta,
S nem értem Isten nekem miért adta?
Mi volt a célja vele?
Hogy nehezebb legyen gyermeke élete?
Hogy könnyek tengerében ússzon,
S szép lassan belefulladjon?
Sajnos mindenhol ezt látom,
Vergődnek az emberek a világon.
Örömtelen arcok, szomorú tekintet,
Vajon tényleg csak ez jellemezne minket?
Nem hiszem, hogy Isten ilyen életet szánt nekünk,
Hiszen arra hív, hogy a követői legyünk.
Számunkra egy jobb életet biztosít,
S erre a nehézségek által felkészít.
Minden próba mögött ott egy tanítás,
Minden utunkban ott van velünk egy útitárs.
S amíg megyünk előre, felüdít minket,
Közben segít hordozni a terheinket.
Vidám test, vidám lélek,
Én most érzem csak igazán, hogy élek.
S ha küzdelem és harc a mindennapok,
Én akkor is tudom, hogy Istentől erőt kapok.
Olykor - olykor vissza tekintünk a múltra,
Boldogan emlékezünk a szép pillanatokra.
Hogy milyenek voltunk gyermekként,
S menyi bolondságot tettünk időnként.
Látjuk, hogy milyen hibákat követtünk el fiatalon,
Csak azért, mert azt hittük, minden a miénk a világon.
S ott volt az első szerelem illata,
Mikor két fiatal egymás kezét megfogta.
Néha tényleg jó vissza nézni,
Jó a régi emlékeket megélni.
De a múlt csak egy visszapillantó tükör, amiben látjuk a megtett utunkat,
Amiben jól éreztük magunkat.
De nem szabad a múltban sokáig időzni,
Mert az életet csak előre tekintve lehet leélni.
Célokat és álmokat kitűzni magunk elé,
S biztos léptekkel haladni Isten felé.
Ha Vele járod az utad,
Nem veszted el - inkább megtalálod önmagad.
S a múlt akkor is ott lesz veled,
De már a jövő felé nyújtod a kezed.
És Isten segít, hogy meglásd milyen lesz életed,
Megmutatja neked a jövőképedet.
Láthatod, mi volt a terve veled,
S hogy benned még milyen csodákat tehet.
Ints búcsút most a múltnak,
Hiszen már más idők járnak.
Vedd az irányt a jövő felé,
S egy napon boldogan állj majd Isten színe elé.
Furcsák az emberi érzések,
Vannak, akikben nem is léteznek.
Nyugodtan bántanak másokat,
S észre sem viszik, hogy ők okozták a fájdalmat.
Vannak, akiknek háborog a lelkük,
S emiatt gyengül a testük.
Mert a könnyek tengere csillapodni nem akar,
S ellepi őket hamar.
Vannak olyanok, akik haragot tartanak,
Akik inkább barátok nélkül maradnak.
Mert a saját igazuk sokkal fontosabb,
Mint az, hogy más legyen boldogabb.
De vannak olyanok is, akik mindig vidámak,
Mert örülni tudnak a napsugárnak.
A világban csak a szépet keresik,
S a pillanatokat igazán megélik.
Te is átélted már ezeket?
Megtapasztaltad ezeket az érzelmeket?
Voltál fenn és voltál lenn,
S kilátástalannak tűnt minden?
Ilyenkor csak egy valaki segíthet,
Akitől mindenki megoldást remélhet.
Tudja mi a jó nekünk,
S mindig együtt érez velünk.
Mert Istennél ott a szeretet,
S értünk táplálja ezt az érzelmet.
Erősebb mindennél,
S mindig a szívében él.
És ezt az érzést szeretné neked adni,
Szeretné, ha megtanulnád elfogadni.
Mert ez felülmúlja az összes érzelmet,
S csak így lesz értelme az életnek.
Imára kulcsolom két kezem,
Meghajtom előtted térdemet Istenem.
Fogadd el tőlem az imám,
Hadd fejezzem ki Neked a hálám.
Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben,
Te, aki ott lakozol a szívekben.
Szenteltessék meg a Te neved,
Dicsérjen Téged sok ezernyi angyalsereg.
Jöjjön el a Te országod,
Mutasd meg nekünk a Te világod.
Legyen meg a Te akaratod,
Mert jobb, ha életünket Te irányítod.
A mi minden napi kenyerünket add meg nekünk ma,
S hangozzon el ajkunkról mindig hálaima.
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
Ne haragudj, amikor újra elkövetjük bűneinket.
De segíts, hogy mi is megbocsássunk,
Bármit is tett ellenünk felebarátunk.
És ne vígy minket kísértésbe,
Ne engedd, hogy olyan könnyen essünk tévedésbe.
Szabadíts meg a gonosztól,
S ne fossz meg minket semmi jótól.
Mert az ország, hatalom, dicsőség mind a Tiéd,
S hadd járuljunk egykoron majd mi is eléd.
Egy nap, egy szegény kisfiú ment a piacra,
Hátha ráakad valami szép és hasznos dologra.
S habár nem volt neki mivel fizetni,
Elment azért szétnézni.
S ahogy megérkezett,
A szeme csak úgy kikerekedett.
- Ennyi minden egy helyen,
- És most mind végig nézhetem.
De a nézelődés közben megéhezett,
Így hát enni valót keresett.
Meglátta a szép frissen sült kenyeret,
S gondolkodóba esett: - Vajon mennyi lehet?
- Bácsi! Mi az ára?
- Eredj innen te kis árva!
- De bácsi, éhes vagyok,
- Csak egy szeletet kérek. Kapok?
Az eladó ránézett.
- Na jó rendben, lehet.
- De tudja nekem nincsen pénzem,
- Mindenem amim van, az a szeretetem.
- Jól értem? Te szeretetért akarsz kenyeret venni?
- Ilyet is ritkán hallani!
Megsajnálta az eladó a gyereket,
S adott neki egy egész kenyeret.
A fiú nagy örömmel tovább sétált,
De aztán hirtelen mégis megállt.
Meglátott egy jó meleg kabátot,
Amire már oly rég óta vágyakozott.
- Néni! Mennyibe kerül a kabát?
- Bocs fiam, ez a bolt most bezárt!
- De jön a hideg és fázom,
- Nincs ilyen jó meleg kabátom.
- Fiam, neked ez biztos drága,
- Így nem is mondom mi az ára.
- De ki tudom fizetni,
- Ha magának elég az, hogy tudok szeretni.
- Te szeretettel akarod megvenni a kabátot?
- Hát ilyet a világ még nem látott.
- De nem bánom, tiéd lehet,
- S adj érte nekem szeretetet.
- Most már csak egy új pár cipő kéne,
- Vajon fizethetek szeretettel érte?
- Megnézem, talán lesz szerencsém,
- S hátha ennyiért megvehetném.
Átment hát a cipős sorba,
Tekingetett balra s jobbra.
S végül talált egyet,
Szépet és kényelmeset.
- Ezt szeretném megvenni!
- De sajnos nincs pénzem fizetni.
- Tudja üres a kezem,
- De szeretettel tele van a szívem.
- Ha szeretné adhatok belőle magának,
- Abból úgy is hiánya van a világnak.
- Rendben fiú, megegyeztünk!
- De ha lehet, ez maradjon azért köztünk.
A fiú már a kijáratot kereste,
Hisz mindent mit akart, megvette.
De akkor megpillantott egy asztalt tele könyvekkel,
S szebbnél szebb képekkel.
- Bácsi! Én ezt a könyvet meg szeretném venni!
- Mennyibe fog ez nekem kerülni?
- Ó az a legszebb könyv amit ismerek,
- Az ára pedig egyszerűen remek.
- Már el akartam adni nagyon sokaknak,
- De az emberek ennyit érte nem adnak.
- Pedig az ára nem más, mint a szeretet,
- De nekik sajnos még így sem kellett.
- Ó Bácsi! Ez az én könyvem,
- Én ezt kifizetem könnyen.
- Kedves Uram! Hála legyen önnek,
- Hogy tulajdonosa lehetek ennek a könyvnek.
És elment a fiú a piacról.
Végig mosoly ragyogott arcáról.
Mert volt kenyere, kabátja, cipője, és egy Bibliája,
Meghallgattatott az ő kis könyörgő imája.
Erről szól a történet,
Egy fiúról, akinek a fizetsége a szeretet.
Tudod, nekünk sem számít, mennyi van a kezünkben,
Egyedül csak az, hogy mennyit tartunk a szívünkben.
