Furcsák az emberi érzések,
Vannak, akikben nem is léteznek.
Nyugodtan bántanak másokat,
S észre sem viszik, hogy ők okozták a fájdalmat.
Vannak, akiknek háborog a lelkük,
S emiatt gyengül a testük.
Mert a könnyek tengere csillapodni nem akar,
S ellepi őket hamar.
Vannak olyanok, akik haragot tartanak,
Akik inkább barátok nélkül maradnak.
Mert a saját igazuk sokkal fontosabb,
Mint az, hogy más legyen boldogabb.
De vannak olyanok is, akik mindig vidámak,
Mert örülni tudnak a napsugárnak.
A világban csak a szépet keresik,
S a pillanatokat igazán megélik.
Te is átélted már ezeket?
Megtapasztaltad ezeket az érzelmeket?
Voltál fenn és voltál lenn,
S kilátástalannak tűnt minden?
Ilyenkor csak egy valaki segíthet,
Akitől mindenki megoldást remélhet.
Tudja mi a jó nekünk,
S mindig együtt érez velünk.
Mert Istennél ott a szeretet,
S értünk táplálja ezt az érzelmet.
Erősebb mindennél,
S mindig a szívében él.
És ezt az érzést szeretné neked adni,
Szeretné, ha megtanulnád elfogadni.
Mert ez felülmúlja az összes érzelmet,
S csak így lesz értelme az életnek.
