Fáradt test, fáradt lélek,
Sokszor úgy érzem már alig élek.
Csak küzdelem és harc a mindennapok,
S én olyan könnyen elfáradok.
Feladom! Már nem bírom,
Ezt a terhet amit el kell hordanom.
Összeroskadok alatta,
S nem értem Isten nekem miért adta?
Mi volt a célja vele?
Hogy nehezebb legyen gyermeke élete?
Hogy könnyek tengerében ússzon,
S szép lassan belefulladjon?
Sajnos mindenhol ezt látom,
Vergődnek az emberek a világon.
Örömtelen arcok, szomorú tekintet,
Vajon tényleg csak ez jellemezne minket?
Nem hiszem, hogy Isten ilyen életet szánt nekünk,
Hiszen arra hív, hogy a követői legyünk.
Számunkra egy jobb életet biztosít,
S erre a nehézségek által felkészít.
Minden próba mögött ott egy tanítás,
Minden utunkban ott van velünk egy útitárs.
S amíg megyünk előre, felüdít minket,
Közben segít hordozni a terheinket.
Vidám test, vidám lélek,
Én most érzem csak igazán, hogy élek.
S ha küzdelem és harc a mindennapok,
Én akkor is tudom, hogy Istentől erőt kapok.
