Élt egyszer egy kedves, idős néni,
Nagyon szeretett Istenről beszélni.
S aki valamennyire is ismerte,
Mind - mind nagyon szerette.
Csak egy kis szobában élt,
Egyedül volt, de sosem félt.
Mert vele volt az ő Istene,
Így nem volt mitől félnie.
S akik időnként meglátogatták,
A nénitől a legszebb ajándékot kapták.
Széles mosollyal fogadta az embereket,
S ontotta rájuk a szeretetet.
Az életével mutatott példát,
Pedig nem ismert mást, csak azt a kis szobát.
Mégsem panaszkodott soha,
Nem mondta, hogy az élet kegyetlen és mostoha.
Egyszerű asszony volt, mégis szerették,
Nem tudott adni semmit, mégis becsülték.
S hogy mi volt az oka ennek?
Utat engedett a szívéhez Istennek.
Minden napját hittel élte,
Az Isten nevét szívből dicsérte.
Hálát adott az Úrnak,
Köszönetet mondott a jónak és a rossznak.
Így múlt el minden nap,
S nem várta, hogy majd többet kap.
Amivel az Isten megáldotta,
Azt mindig örömmel elfogadta.
Ma már sajnos üres a kis szoba,
De az asztalon még most is ott a Biblia.
Bárcsak róla példát vennénk,
S mint ez a néni, mi is olyanok lennénk.
