Ma nem megyek,
Nincs időm, nem lehet.
Most túl elfoglalt vagyok,
Még itt vagyok de már rohanok.
Majd máskor visszahívom,
Most nincs kedvem meghallgatni a felebarátom.
Úgy is mindig ugyan azt mondja,
Csak a problémáit panaszolja.
Sajnos nem tudok segíteni,
Nem tudok érted többet tenni.
Már meglátogatni sem tudlak,
Majd legközelebb látlak.
Hányszor bántottunk meg ezzel másokat?
Hányszor okoztunk ezekkel a szavakkal fájdalmat?
Mert mindig magunkat helyeztük előbbre,
S hiába jöttek mások segítséget kérve.
De vigyázz! Mert Isten egy napon ezt mondja neked:
A mennyek országában nincs helyed.
S te értetlenül állva,
Ott állsz majd előtte valami csodára várva.
Kívánom mindenkinek, hogy ne így legyen,
Hogy ember emberért szívből tegyen.
Amíg tehetjük szánjunk időt másokra,
Figyeljünk oda embertársainkra.
És amikor eljön az idő, a Menny kapuja nyitva álljon,
S az Úr tárt karokkal várjon.
Mert az, hogy a Menny polgárai leszünk,
Annak köszönhetjük, amit itt a Földön teszünk.
