Régen olyan sokan voltak,
Akik a barátaim közé tartoztak.
Sokat nevettünk, örültünk,
És mind egy helyen éltünk.
De mára minden megváltozott,
Az élet minket elválasztott.
Széthullott a régi társaság,
S rájöttünk, ez a valóság.
És most csak az emlékek maradnak,
Amik egy kis vigaszt nyújtanak.
De történjék bármi,
Ezt már nem veheti el tőlünk senki.
Mert nagyon szép pillanatok voltak,
Amik boldogságot hoztak.
De bárhogy is alakult az élet,
Mi megéltük igazán a szépet.
És nem szabad tovább szomorkodnunk,
Mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Így vagyunk mi egy nagy család,
S ide tartozik az összes jó barát.
Most csak annyit szeretnék Istenem,
Hogy hallgasd meg a kérésem:
Bárhol is éljünk a nagy világban,
Tarts meg minket az igazságban.
Szeretnénk veled lenni majd a Mennyben,
Örömben és igaz szeretetben.
Ezért én csak annyit kívánok,
Hogy ott lehessünk mindannyian együtt, mint régi barátok.
