Olyan sok dolog van az életben,
Ami miatt hiszek Istenben.
De a világ is csábító,
Minden ami rossz, olyan izgató.
Szeretnék úgy élni ahogy nekem jó,
Csak suhanni a világgal, mint egy féktelen hajó.
Ne legyen törvény se szabály,
Ne kelljen tennem semmit, ha nem muszáj.
Ne parancsoljon nekem senki,
Én így szeretnék élni.
A határokat magamnak szabom meg,
Csak így van értelme mindennek.
Tetszik ez az élet,
Az ember jobbat nem is kérhet.
A magam ura vagyok,
S mindent - mindent megkapok.
De egy idő után szép lassan rájövök,
Ebben az életben csak Isten örök.
Mert szeretetet, békét, tiszteletet,
Pénzen vásárolni nem lehet.
És most mit csináljak?
Vajon az Úr elé hogyan álljak?
Én, aki egykor olyan büszke voltam,
Mára már összeomlottam.
De azért teszek egy próbát,
Imában kérem Isten bocsánatát.
Feltárom előtte az összes vétkem,
Mindig vezessen - csak erre kérem.
És kegyelméből visszafogadott újra,
Visszavezetett a megfelelő útra.
Új emberként élhetek,
S ettől szebbet már nem is kérhetek.
