Uram a magányomban egyedül vagyok,
Úgy érzem mindenki elhagyott.
De tudom,hogy ez nem így van,
Mert ha más nem is,te mindig velem vagy.
Én nem tudok semmit felmutatni,
De szeretnék másokon segíteni.
Sokan úgy érzik nincs reményük,
Bár elmondhatnám hogy te vagy mellettük.
Ha itt ezen a földön szenvedünk,
Majd a Mennyben felemeltetünk.
Ott majd Isten vár bennünket,
És boldog szívvel megfogja a kezünket.
Ő majd erősen átölel,
És soha többé nem enged el.
Fejünkre teszi a koronát,
És vele leszünk egy örökkévalóságon át.
Ha most úgy is érzed hogy magányos vagy,
Legyen a hited nagyon nagy.
Büszkén szenvedj ha kell,
Mert hamarosan az Urral leszel.
Lehet hogy a boldogság elkerül,
És a bánat a szívedre ül.
De ne csüggedj el,
Mert egy nap Isten majd így felel:
Itt vagyok gyermekem,
A terhedet add nekem.
Most már senki el nem hagy,
Mert én a tiéd,te pedig az enyém vagy.
