Drága Istenem!
Hozzád szól most a levelem.
Minden sorát Neked írtam,
Mert hálámat kifejezni csak így tudtam.
Beszéljenek a betűk helyettem,
Megköszönve azt, hogy a gyermeked lettem.
Hogy amikor megalkottad lényem,
Te már akkor szerettél engem.
S a gondtalan gyermekéveimben is velem voltál,
Minden kis gyenge lépésemhez erőt adtál.
Figyelemmel kísértél oly sok pillanatot,
Amikor a szívem örült, vagy amikor éppen szomorkodott.
S ha megjelent a dacos ifjúkor,
Olyan más voltam ilyenkor.
De nem volt nap, hogy ne lettél volna mellettem,
Mindig a közelemben voltál, bármit is tettem.
És most felnőttként látom már,
Hogy mekkora is volt értem az ár.
Megtanítottál arra, hogy ember legyek,
S hogy ehhez Tőled példát vegyek.
S ha majd idősen visszatekintek az életemre,
Mosolyogva gondolok a szép emlékekre.
Hisz mindvégig vezettél,
Nap mint nap az életem része lettél.
Így a végén csak annyit szeretnék mondani,
Hogy míg élek a Te neved fogom áldani.
Fogadd tőlem ezt a levelet,
Írta szeretettel: A Te Gyermeked.
