A hajó erősen ring a vízen,
Mert fúj a szél és háborog minden.
De a sötétben akkor is látható,
Ahogy a hajó felé közeledik a Mindenható.
A tanítványok megrémülnek,
A feléjük közeledő alaktól félnek.
Vajon ki lehet?
Talán csak nem kísértet?
De Jézus szól: Bízzatok, én vagyok,
Én vagyok, ki nektek megnyugvást adok.
S Péter, hogy megbizonyosodjon,
Azt kéri, hogy ő is a vízen járhasson.
S a hajóból kilépve,
Elindul lassan, kicsit félve.
De ahogy látja a nagy szelet,
Jézustól kér segítő kezet.
A mi életünkben is van erős szél és háborgó tenger,
Amikor a szívünk fél és sok mindent nem mer.
De Jézus üzeni hogy velünk van,
Ott ül velünk a hajóban.
S arra kér, hogy lépjünk ki mi is a vízre,
Tekintetünket szegezzük a Jó Istenre.
Mert csak úgy tudunk nagy dolgokat tenni,
Ha a vízre merünk lépni.
Nem kellenek nagy szavak,
Amiket az emberek meg sem hallanak.
Inkább tettek kellenek,
Hogy az Istenre felfigyeljenek.
Mutassuk meg a világnak,
Hogy Isten gyermekei a vízen járnak.
És a mi hitünk sosem merül,
Mert az életünk hajójában Jézus ül.
