Gyakran jönnek süvítő szelek,
Jönnek életünkbe borús fellegek.
Sokszor ül a szívünkre a szomorúság,
Mert kegyetlen ez a mai világ.
Ebben az életben hideg van és fázunk,
Hóban és sárban járunk.
S közben várjuk a csodát,
Keressük a jobb élet határát.
De hol van? Vajon elveszett?
Minden, minden oda lett?
Nem, mert változnak az idők,
Hamarosan eloszlanak a sötét felhők.
Lehet, hogy most rossz, minden sötét,
Nem látjuk az élet értelmét.
Küzdünk a múló dolgokért,
S lassan felismerjük, hogy az élet véget ért.
De álljunk meg és vegyük észre,
Szükségünk van a Jó Istenre.
Nélküle az élet semmi,
És erre magunktól kell rájönni.
A felhő csak akkor fog oszlani,
Ha elkezdünk Istenben bízni.
Szépen kisüt majd a Nap,
Az életünk új erőre kap.
Észrevétlenül elolvad a hó és a jég,
Mert a szívünkbe beköltözik a melegség.
Éljünk Istennel együtt bátran,
Hisz az Ő közelében mindig jó idő van.
