Az imáinkban folyamatosan csak kérünk,
S a kéréseink végére sose érünk.
Ezek a kérések sokszor jelentéktelenek,
Mégis ezek kellenek az ebereknek.
Uram, adj sikert, hatalmat és vagyont,
És ha lehet, még egy gyönyörű otthont.
Kérlek teljesítsd nekem,
Hogy mások előtt megbecsült legyen az életem.
Segíts, hogy irigyeljenek a társaim,
Ezek a legtitkosabb vágyaim.
Add meg nekem ezeket,
S én mindig hirdetni fogom a nevedet.
De ha mindezeket megkaptuk,
Akkor a dicséretet már nehezebben adjuk.
Mert már senkire nincs szükségünk,
Hisz a Föld elismert tagjai lehetünk.
Sokszor elfelejtjük: Isten ahogy adta, úgy el is veheti,
De gyermekét soha meg nem veti.
És amikor nincs semmink,
Akkor jövünk rá, hogy mik az értékeink.
Így tiszta szívvel Isten elé járulhatunk,
Teljesen egyedül, úgy ahogy vagyunk.
Büszkén mondhatjuk: Köszönöm hogy elvettél mindent,
Ami Rólad elvonta a figyelmet.
Köszönöm az egészségemet, és azt, hogy van családom,
Hogy ők az én boldogságom.
Köszönöm, hogy megtanítottál helyesen imádkozni,
S hogy nem szabad a földi dolgok után vágyakozni.
Legyen ez példa mindenki számára,
Hogy ne tekintsünk a világra.
Változtassunk még ma,
Hogy értéket kapjon az emberi ima.
