Ha jól megfigyeljük ezt a világot,
Akkor nem látjuk már az emberekben a jóságot.
Eltűnt a szeretet és a hűség,
Nincs erény és kedvesség.
Viszont látjuk a háborúkat,
Látjuk széthullani az egykor szerető családokat.
A világban az önzés uralkodik,
Mert mindenki mindenkire haragszik.
És pont ezért nem értjük, hogy mi történik,
Hát már a béke nem létezik?
Hol van a tisztelet mások iránt?
Talán elveszett, mert nem mondunk egymásért imát.
Ahogy mások, úgy mi is csak magunkkal foglalkozunk,
Mindenkinél fontosabb a mi nagy bajunk.
"Nem számít ki mit tesz,
Az enyém mindig sokkal jobb lesz."
Ha változást akarunk hozni ebbe az életbe,
Akkor jó mélyen nézzünk bele a tükörbe.
A változás először magunkban kezdődik,
S akkor talán más is megváltozik.
Mert lehet még szép ez az élet,
Ne mondjunk mindennek végleg véget.
A tél után a tavasz következik,
S a hó után a virág is megjelenik.
Ne az önzés jellemezzen minket,
Legyen a közös bennünk Isten.
Ő az aki összetartja ezt a világot,
Ezért ne tároljuk magunkban a haragot.
És ha már tudunk szívből örülni,
Akkor tudunk másoknak Istenről beszélni.
Ne feledd: Te magad vagy a változás,
Legyél ezért a Jó Istennek igazán hálás.
