Néha- néha egy hang megszólít,
Sokszor a szívem mélyén felüdít.
Nézem, vajon a hang honnan érkezett?
S rájövök, talán csak a fülem tévedett.
De a hang újra csak jön,
Ilyenkor eláraszt engem egyfajta öröm.
Hogy mi ez? Nem tudom,
De ha máskor is jön, szívesen fogadom.
És jön, nem késik,
Minden alkalommal megérkezik.
Egyre tudok csak gondolni,
Hogy Isten szokott megszólítani.
Aki eláraszt minden jóval,
Legfőképp az áldásaival.
Ő szól nekem,
S csak annyit mond: " Jöjj hozzám gyermekem.
Bármit tettél, megbocsátom,
A kegyelmemet neked adom.
Fogadd el tőlem,
És élj ezentúl velem."
Így lesz, Vele fogok élni,
És minden nap hálát adni.
Hogy Isten a szeretetét adta,
Amikor megszólalt bennem a kegyelem hangja.
(Keresztségi Vers)
