Már olyan sokszor elképzeltük a Mennyet,
Hogy milyen is lehet ott az ég felett.
Hogy milyen lehet Istennel élni,
És az ég otthonában lakni.
Amikor elképzelem azt látom, hogy a Menny kapuja ragyog,
És minden pillanatban csak csillog.
Amikor átlépünk rajta,
Átölel Isten hatalmas karja.
Ha majd üdvözöl szelíd hangon,
Csak ennyit mond: Ez a mennyei otthon.
Nagyon szeretlek gyermekem,
És örülök,hogy itt vagy ma velem.
Körbevezet minket a Mennyben,
Ott,ahol mindannyian együtt fogunk élni békességben.
Találkozni fogunk minden szerettünkkel,
És köszöntjük egymást nagy örömmel.
Amikor megpillantom az őrző angyalom,
Átölelem és kezét megfogom.
Megköszönöm,hogy mindig vezette az életem,
És hogy bajtól veszélytől óvta a léptemet.
S az állatok a mi barátaink lesznek,
Az oroszlánok a bárányokkal együtt élnek.
De jó lenne már ezt látni,
Csak tanuljunk meg Jézussal együtt járni.
Egy napon az álmunk valóra válik,
Mert a szívünk Istenben bízik.
Amit mi most csak elképzelünk,
Az majd valóság lesz nekünk.
És olyan jól esz tudni,hogy a Menny polgárai vagyunk,
És hogy az Úrnak szolgálhatunk.
A Menny szépsége nekünk fog ragyogni,
Mert az Úrral boldogságban fogunk élni.
