A bűnöm súlya a vállamat nyomja,
De az úr a kezemet fogja.
Alig bírom el a terhemet,
De Ő nem engedi el a kezemet.
Szégyenlem,hogy Isten ennyire szeret,
Hiszen én bűnösen élem az életet.
Annyira szeretnék megváltozni,
De a bűn nem akar elengedni.
Egyszer csak nem érzek semmit,
A vállamat már nem nyomja semmi.
Megszabadultam a tehertől,
És a sok bűnömtől.
De akkor látom Istent a Golgota felé haladva,
És majdnem összeroskadva.
Megpillantom a vállán a bűneimet,
És nem tudom visszatartani a könnyeimet.
Uram,nem kell ezt tenned,
Nem kell az én terhemet elvinned.
Kérlek ne hagyj el engem,
Inkább add vissza nekem.
De Ő így szólt: Nem lehet,
Az Istentől jött a felelet.
Hiszen én szeretlek téged,
Ezért az életem adom érted.
A bűneim megölték őt,
Az alázatos és csodás Teremtőt.
De a hit él bennem,
Hogy újra látom Őt tiszta szívemmel.
Köszönöm,hogy megváltottál,
És hogy a tenyereden hordoztál.
Köszönöm,hogy ennyire szeretsz,
És hogy egykoron a Mennybe vezetsz.
