Milyen könnyű a másik hibáját meglátni,
Mindig érdekesebb a másik bűnét megszólni.
A magunkéról persze hallgatunk,
Pedig különbek sajnos mi sem vagyunk.
De a másikról mindig jobb beszélni,
Így szoktuk a mi tetteinket elhallgatni.
Milyen érdekes,
De mindig az kiabál aki igazán vétkes.
Ne ítéljünk el senkit,
Hisz mindannyian csináltunk már valamit,
Amit Isten színe előtt megvallhatunk,
S akkor majd szégyellhetjük magunk.
Mit fogunk ott mondani?
Talán szóhoz sem tudunk jutni.
Sajnálni fogjuk, hogy így viselkedtünk,
De akkor már semmit sem tehetünk.
A másokhoz való viszonyulásunk,
Megmutatja, hogy milyenek is vagyunk.
Változtassunk életmódunkon,
És segítsünk embertársainkon.
Ne egymásról beszéljünk, hanem egymással,
Béküljünk ki a világgal.
Ellenségekből szerezzünk inkább barátokat,
S tegyük félre a gúnyos pletykákat.
Mert minden ember a maga vétkével számol el,
Mindenki saját magáért felel.
Így ne érdekeljen mások hibái és bűne,
Hisz mindannyiunknak ugyan az az Istene.
Majd Ő eldönti, hogy mit érdemelünk,
Addig is egymással békében legyünk.
S hidd el könnyebb lesz élni,
Ha másokat jó szemmel tudunk nézni.
