Néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk,
Ezért nem látjuk az élet értemét.
Nem akarunk tovább harcolni,
S egy idő után azt mondjuk: Fel kell adni.
Ha Isten elhagyott,
Én sem maradhatok.
Elhagyom én is Őt,
Mert nem látom a kecsegtető jövőt.
De ne adjuk fel,
Isten soha nem hagy el.
Csak tanít és nevel,
Így lát el minket sok erővel.
Lehet, hogy sok a bánat és a szomorúság,
Az élet olykor kegyetlenül pofon vág.
De ha már a földön vagyunk,
Akkor térdelve ott is maradhatunk.
Kérjük Isten segítségét,
Hogy könnyebb legyen a földi lét.
Ha ketten visszük a terhet,
Sokkal szebb lehet az élet.
S jól tudjuk, hogy Ő viszi a nehezebbet,
Hogy megkönnyítse a terhünket.
De mi mégis panaszkodunk,
Hogy egy kevés kis megpróbáltatást kapunk.
Nem szabad feladni,
Istennel együtt kell haladni,
S ha jönnek a negatív gondolatok,
Mondjuk azt: Én Istennel maradok.
