Egyszer eljön mindenki életében a búcsúzás,
De ez a búcsú most egy kicsit más.
Szomorú és fájdalmas,
Az űr ami utána van, hatalmas.
De ha visszatekintünk az életedre,
Könnyes szemmel gondolunk sok szépre.
Rengeteg szeretetet adtál,
Ezt meghálálva sok ölelést kaptál.
Köszönjük, hogy az életünk része voltál,
Hogy rólunk szívből gondoskodtál.
Sosem feledjük jóságod,
Mert emléked szívünkben tartod.
Most sajnos menni kell,
Ezt nem kerülhetjük el.
S habár elválnak az útjaink,
De mindig megmaradnak a közös szép pillanataink.
